Összetörve

Most azt találtam ki, hogy kipróbálok egy olyan módszert, miszerint kis jelentést írok a könyv első fele után, hogy addig hogy tetszett, milyen érzéseket kavart fel bennem, stb., majd még egyet miután befejeztem. Azért is találtam ezt ki, mert sokszor jártam már úgy, hogy a könyvek 2. felére kifogyott belőlem a lendület, és már csak nyögvenyelősen, óriási akaraterő árán tudtam csak, gyakorlatilag ráerőszakolni magamra egy kötet második felét, pedig az eleje még tetszett, vagy magával ragadott, jó felvetésnek tűnt. Tipikus példám erre az effektusra, mikor az Egri csillagokat olvastam. Az elején még Gergő és Vica a pataknál játszanak, ez gyerek számára emészthető infó, egész érdekesnek tűnt, majd egyre nehezebben vettem a kezembe a nyár folyamán a kötelezőt, míg végül az utolsó kb. 30 oldal előtt végképp feladtam, azóta sem fejeztem be, ezt töredelmesen bevallom.

A könyvről/kötetről:covers_319994

Dani Atkins Összetörve című regénye a Könyvmoly párbajra összeszedett könyvek “A” listás elemei közül került ki. Egy 20%-os kupon társaságában szaladtam be a szegedi Árkád Alexandrájába tavaly szeptemberben, ahol a készlet alapos átnyálazása után ennél az egy teljes áru kötetnél éreztem úgy, hogy esetleg megérheti az árát. Ezen felül további 3 könyvvel távoztam (ezek mind igen magas %-ú akciós kötetek voltak), köztük a Párbaj keretei között korábban már véleményezett Szívecskéddel.

Bevallom, impulzus vásárlást követtem el, annyira megtetszett a borítója, hogy mikor megláttam már sejtettem, hogy jönni fog velem haza, majd a fülszövegét is elolvastam, és nem tartottam a sztorit sem szánalmasan sz*rnak, így a kosaramba csüccsentettem. Viszont miután hazajött velem a kis drága, felkerült a polcra, bebújt a többiek közé, és lappangott, míg tegnap szép szemem sugara rá nem esett, ki nem cibáltam szegényt megszokott helyéről, és bele nem csobbantam az olvasásába. Egyébként egy romantikus regényről van szó, ami tegyük hozzá, hogy fantasy nélkül nem éppen a komfortzónám.

A könyv első fele után (‘16.05.05.):

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!

A Párbaj következő kötetébe figyelemelterelésképp vágtam bele tegnap délután, mivel egy telefonhívást várok, amiből kiderül, hogy munka-e vagy sem, de ez a könyv szempontjából jelentéktelen. Tehát neki is ugrottam délután 4-5 között, és estére már a kötet felénél jártam, annyira beszippantott. Külön érdekesség, hogy mostanában nem tudtam TV mellett olvasni, de ezzel még az is sikerült.

A könyv elején eléggé mérges voltam a fordítóra, néhány érezhetően rosszul sikerült szóválasztása miatt, és hogy (szerintem) félkész magyartalan mondatokat dobált össze. Ez szerencsére a könyv előrehaladtával javult, szóval talán nem kerül nálam mégsem feketelistára.

A történet eddig kifejezetten tetszik. Mivel a fülszövege a moly.hu-n is spoileresnek van minősítve, így (nem véletlenül) én is csak spoileresen tudok nekifogni. A sztori 2008 nyarán indul, az érettségi utáni nyár végén, Angliában, egy kisvárosban Londontól 2 órára vonattal. Főszereplőnk, Rachel már rögtön a történet elején elveszíti egy nagyon kedves barátját, akit furcsa módon abban a nagyon kis rövidke bevezetésben már sikerült velem megkedveltetnie az írónőnek. Ebben a balesetben “nagyon bibis” lesz a lány buksija.

Ezután ugrunk térben és időben. Öt év telt el, 2013-at írunk, és kiderül, hogy főhősnőnk élete a tervezetthez képest jelentősen félresiklott, életét önostorozással, furcsa vezekléssel éli, egyszerűen képtelen megbocsátani magának. A baleset óta először tér vissza szülővárosába, ahol az idő nem telt el nyomtalanul. Az apropó legjobb barátnőjének esküvője, ami előtt egy vacsorán összegyűlik az egész kis baráti társaság. A vacsoráról hamar lelép, majd “elindul sétálni” éjszaka, mert az jó ötlet … rosszul lesz, feje újra “bibis” lesz.

Ezután kicsit változik a világ, gyakorlatilag én úgy éltem meg, hogy egy párhuzamos és alternatív idősíkra kerültünk, ahol a dolgok másként alakultak az első “bibi” idején. Erre szegény Rachel nagyon nehezen jön rá, nem érti mi történik vele, miért állítanak olyan dolgokat, amelyek nem is történtek meg, miért él olyan ember, aki meghalt, és miért egészséges, aki eddig halálos beteg volt?

Rachel 1.0 átkerült Rachel 2.0 életébe, ahol minden tiszta happy-nek tűnik: vőlegény, szuper lakás, álommeló, de közben senki sem akar hinni neki. Egy lassú és vontatott álomként éli meg először a helyzetet, és próbál felébredni belőle, azonban egy idő után elkezdi élni az új életét.

Itt tartok jelenleg, és nagyon érdekel, mit sikerül kihoznia a nagyon jó alapfelvetésből az írónőnek.🙂

A könyv befejezése utáni véleményem (‘16.05.06.):

Miután befejeztem vártam egy napot, hadd ülepedjen a dolog. Amikor vége lett, akkor elsírtam magam, ami lehet csak annyit jelent, hogy öregszem, meg dolgoznak a hormonjaim, bár a zárás nagyon tetszett, szerintem szépen lett megírva. Pedig egyáltalán nem volt kiszámíthatatlan a dolog, sőt nekem valahol az első véleményezésem után nagyon gyanús volt, hogy ez lesz a vége, meg hát tipikus párkapcsolati esetekkel kell szembesülnie Rachelnek. Dicséretes, hogy bár hősnőnk szenvedget, meg nyüszög és nyafog, de nem esik akkora túlzásokba, hogy a szimpátiámat elveszítettem volna a karakterével kapcsolatban. A fordítással a kötet 2. felében nem akadt említésre méltó problémám. A lendületem is kitartott a könyv 2. felére, így egy bő nap alatt ki is végeztem, és még a munkát is megkaptam. 🙂

Röviden összefoglalva: aki egy nem túl csöpögős és nyálas, de romantikus regényre vágyik, annak nyugodt szívvel ajánlanám!

Elhagytuk …

Elhagytuk …

2016 márciusában ismét könyvelhagyó napot szerveztek Orosházán. Az elhagyás hagyományosan egy flashmob kíséretében szokott megesni, amikor is mindenki az elhagyni készülő könyvből 10 percen keresztül hangosan olvas fel Orosháza főterén. Az esetről több beszámolót és cikket lehet olvasni az internet bugyraiban például.

A hétvége programjai szombat délután 2-kor kezdődtek, amikor is kerekasztal beszélgetés közben a résztvevők kicsit jobban megismerhették egymást. Ennek színhelye a gyermekkönyvtár volt, a további eseményeknek pedig a felnőtt könyvtár olvasóterme adott főként otthont. Tehát beszélgettünk, majd 4-től flashmoboltunk és elhagytunk.

 

2016-03-20_14.20.41

Én Joanne Harris Csokoládéját hagytam el, ezúton is kellemes olvasást a megtalálónak!🙂

5-től Grecsó Krisztián és Kollár-Klemencz László közös zenés irodalmi estjén vettünk részt, majd meleg vacsoráról és azt követően a szórakoztatásunkról is gondoskodtak a szervezők.

Így szórakoztunk: először is csapatokra lettünk osztva, majd egy Ki vagyok én? játék következett. Ezt idézet felismerés gyorsasági verseny követte. Ezután egy nem versenyjellegű feladat következett. Mindenki húzott 5 szót, ebből kellett alkotni valamit. Voltak olyan kis leleményesek, akik 1-2 mondatba zsúfolták be a húzott szavakat, én meg pl. egy verset rögtönöztem Béla és a vasbetonúthenger címmel. A kihúzott szavaim a következők voltak: halandzsa, happol, hárem, vasbetonúthenger, zafír. Az alkotásra 8 percet kaptunk. Az utolsó versenyfeladat pedig könyvcímes Activity volt. A csapatom a 2. helyen végzett, így még elég széles palettából választhattuk ki könyvnyereményünket.

Én őt nyertem: Ő.

Vasárnap reggel elközelgetett a Molynyomozó játék élőszereplős és szaladgálós ideje. A csapatunk 3 főből állt, két csapattársam Jenis és Kocos voltak. 1. helyen végeztünk, és ismét megválaszthattuk nyereményünket, ekkor Vele lettem gazdagabb. Így a hétvégét pozitív mérleggel zártam, és nem kellett kevesebb könyvvel hazatérnem, mint amennyivel nekivágtam.

Elhagytuk, amit megkövetelt a haza! Jövőre hagyj el velünk te is egy könyvet!

 

 

 

Húsvétra hangolódás

Húsvétra hangolódás

Bár nem felhőtlen az ég sem, a hangulatom sem, sőt még az egészségem sem tökéletes, de a húsvéti hangolódásom során csak sikerült valamit alkotni. Nézzük őket egyesével.

2016-03-22_17.26.01

Az első egy horgolt kosárka, ami otthon talált kicsit vastagabb pamut-fényes fonalból készült. Ki is keményítettem, ami egy külön kaland volt. Étkezési keményítőt használtam, azt forraltam fel vízben, majd egy alkalmas fazék aljára húztam, és azon hagytam megszáradni. A levételkor kicsit megnyekkentettem a kosárkát, mert száradáskor nagyon rászívta magát a lábasfenékre, de ezt leszámítva eléggé strapabíró jószágnak bizonyult eddig.

2016-03-22_17.47.07

 

A második alkotásom egy ajtódíszecske volt, ami elkészültének napja óta az ajtónkon figyeg. Az alapja hungarocell karika, erre gombostűvel kerültek rögzítésre a szalag és a tojásokat reprezentáló csillogós mini pomponok is. Ezen kívül az ablakunkra papírtojások is kerültek.

 

 

2016-03-22_17.38.38

A kreativitásom nagyját végül a tojásdíszítésben éltem ki. Műanyag tojásokat sikerült vadásznom a kik-ben, melyeket idén főként színben harmonizáló flitterekkel díszítettem decoupage ragasztó segítségével (“sárkánytojások”). Készült minionos tojás is, amelyre öntapadós mozgós szemecskék kerültek, és mivel nem jutottam el kék akrilfestéket venni, a nadrág része kék körömlakkal készült. A tojásokból két szett készült, az egyik garnitúra Orosházára került, Jenisék otthonába.

 

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Nod – Álmatlanok

És elméne Káin az Úr színe elől, és letelepedék Nód földjén, Édentől keletre.

– Teremtés könyve –

A helyszín: Vancouver, Kanada.covers_318923

Az időpont nem is igazán számít, valamikor napjainkban, a modern elektromosságfüggő világban. 24 nap eseményeit olvashatjuk, napló formájában.

Szereplők:

  • Paul, a narrátor. Ő egy író volt, aki elfeledett szavak kvázi értelmező szótárát gyűjtötte, írta.
  • Tanya, Paul élettársa. Ő egy karrierista, két lábbal a földön járó nő volt, aki az alváshiánytól leépül.
  • Zoé, a “gyermekük” lett.
  • Charles, egy csöves volt, aki a fennálló új rendszerben hatalomra tör.

Érdekes belegondolni, hogy mi mit is csinálnánk egy hasonló helyzetben. Egyik napról a másikra a világ emberei elveszítik az alvás képességét. Keresik az okát, de nem találják, közben jön (természetesen) az infláció, megszűnik az elektromosság, és ezek ellehetetlenítik az egyébként is kétségbeesett emberek esélyeit.

Ennél még felháborítóbb dolog, hogy egy maroknyi ember, főként gyerekek rendelkeznek az alvás képességével. Az emberi természetből fakadóan ezt a képességet minden áron meg akarják szerezni tőlük néhányan. Új vallások emelkednek fel, majd hullanak a porba. Közben szemtanúi vagyunk a folyamatos leépülésnek, a kétségbeesésnek, az őrületnek, és hogy ember embernek farkasává válva hogyan is változik az erkölcsi értékrend, és hogyan veszítik értelmüket a hétköznapjainkat felépítő dolgok.

Számomra ez az egész egy zombi apokalipszist idézett, csak zombik nélkül, amitől az egész még hihetőbbé és átérezhetőbbé vált. Viszont végig azon gondolkodtam, hogy a lakásunkban hogyan lehetne túlélni, bevackolni, és hogy tényleg szükségünk lenne egy biztonsági ajtó beszerelésére mihamarabb. Az a meggyőződésem tovább erősödött, hogy kellenek itthonra konzervek, tartós tej, no meg gyertya és gyufa is. Mindig a legjobbakban kell bízni, de a legrosszabbra kell felkészülni. Ez a könyv eszembe juttatta ezt, meg hogy milyen jó lenne pl. egy saját generátor, meg egy jó nagy ivóvíz tartály is, amelyek természetesen nem városi lakásba beillő alapdarabok, de felróttam az agyam egyik szegletébe, hogy ilyeneket be kell majd szereznem, amint családi házba költözünk!

Érzelmeim a könyvvel kapcsolatban:

  1. Pont mielőtt nekikezdtem szomorúan döbbentem rá, hogy ez egy sci-fi, és mivel nem tartom magam nagy sci-fi rajongónak, ezért kicsit meg is ijedtem, hogy esetleg problémáim lesznek majd vele, míg olvasom.
  2. Amíg olvastam fenntartotta az érdeklődésemet, tehát mégsem volt probléma a műfaj.
  3. Összességében nagyon elgondolkodtatott és tetszett.
  4. Ha kijön a következő kötet, akkor biztos azt is beszerzem majd.
  5. Megnézném magamnak ezt a Vancouvert!

A könyv felépítését külön szeretném megdicsérni. Minden fejezet 1-1 napot mutatott be, és a fejezetek címe mindig 1-1 kifejezés volt, amely az adott napban szerepet is játszott. Ezeket a kifejezéseket mindig magyarázó szöveg követte, melyben definiálta az adott nap kifejezését. Például:

5. nap: Holt sebből pirosan buzgó vér

Régen hittek abban, hogy ha a gyilkos
a meggyilkolt holttestének közelébe kerül,
akkor abból ömleni kezd a vér

És ha az kérdeznék, hogy kinek ajánlanám, akkor 15-16 éves kortól felfelé mindenkinek.

Plants vs Zombies B-day Edition

Plants vs Zombies B-day Edition

Egyik barátnőnk szülinapi ajándéka volt ez a vágódeszka szett, amelyet pirográf segítségével díszítettem. Kedvenc virága a napraforgó, ez volt a kiindulási alapunk. A nagy napraforgó keresgélés közben találtam a Plants vs. Zombies játékból sokak számára ismert Sunflower-t, amelyet meg is szavaztunk, hogy sokkal viccesebb, mint egy sima napraforgó. Majd párom fejéből kipattant az ötlet, hogy a Napraforgó mellé jár egy zombi is, különben egyenlőtlen a küzdelem. Csináljak egy olyat is!

A lecke fel lett adva, hiszen ezelőtt még éppen csak kipróbáltam a karácsonyra kapott piromán készüléket. Végül úgy érzem, hogy megérte szenvedni a dologgal, hiszen egész mutatósak lettek a kreálmányok.🙂

Az egyik kedvenc csomagolópapíromat használtam a csomagoláshoz, ezt a nagyon tavaszias hangulatú pillangósat. Mivel ez elég vékony selyempapír jellegű, kicsit áttetsző is, így a csomagolás során még előbb fehér fénymásoló papírba is becsomagoltam a deszkákat, csak utána ment rá a pillangós papír.

Természetesen az üdvözlőkártya sem maradhatott el! A pillés papiroshoz egy  kinyithatós pillangó alakú kártya dukált bordó kartonból, fehér béléssel, amelyek krémszínű gyöngyfonallal lettek összeöltve. Ebben a lepke egyik szárnyára “Boldog szülinapot kívánunk!”, a másikra pedig folyondármintás díszítés került, mindez zöld filctollal. (Sajnos ezt nem sikerült képpel dokumentálni.)

This slideshow requires JavaScript.

Az ajándék, amennyire fel tudtam mérni, sikert aratott, és már nagy sóhajtozások közepette egy “sajnálnánk használni őket” is elhangzott, míg ott voltunk.🙂

 

Szívecskéd

Ismét egy B listás könyvbe sikerült belekapnom, és első nekifutásra (egy ültő helyben) a könyv első felét sikerült is ledarálnom. Nem tudom mit vártam, éppen ezért azt sem tudom megállapítani, hogy elégedett vagyok-e azzal, amit kaptam. Az olvasása vegyes érzelmekkel teli volt, de egyáltalán nem bántam meg, hogy a nyáron hazahoztam ezt a kis könyvet az Alexandrából. A Szívecskéd nem éppen tipikus Valentin-napi olvasmány!

❤❤❤❤❤

VIGYÁZAT! Már a fülszövege SEM mentes a spoilertől, mert ez az alapkonfliktus, ebből indul az egész történet.

❤❤❤❤❤

Tehát az alapot adó bonyodalmat már a fülszöveg előrevetíti számunkra:

covers_177686

Ernestónak szeretője van – konstatálja Inés a férje papírjai közt talált rúzsfoltos üzenet láttán. Az üzenet közönséges ízlésre vall: ugyan ki vesz komolyan egy olyan nőt, aki rúzzsal szívet rajzol, aztán még alá is kanyarítja, hogy „Szívecskéd”. Minden nőt megcsalnak – véli –, csak nem mindenki tudja meg. És az ilyeneknek könnyebb, mert ettől még nem változik meg az életük. Aki viszont megtudja, mindenáron ki akarja deríteni, ki az a nő; tépelődik, mi lehetett a baj, mit kéne tennie, megbocsásson-e vagy sem, és hogyan bosszulja meg a rajta esett sérelmet, aztán mire a párja otthagyja azt a másikat, már úgy összekavarodik benne minden, hogy képtelen visszatérni a rendes kerékvágásba. Főleg ha további rúzsfoltos üzenetek kerülnek elő – például egy óvszeres dobozból!

Inés persze utánajár, ki lehet az a sekélyes ízlésű, közönséges nő, majd pedig mindent elkövet, hogy mentse a férjét, aki felfokozott izgalmában végzetes balesetet okoz: „Szívecskéd”-et megöli és jobb ötlet híján bedobja a tóba.

Ezzel azonban még koránt sincs vége a családi drámának.

És tényleg nincs! Úgy gondoltam, majd a könyv kb. első negyede fogja ezt az izgalmasnak ígérkező alapfelállást bemutatni, de tévedtem. Már az első meglepetést az okozta, hogy a fenti alapvetés már az első fejezetben ott van, nem kell rá várni, nem az utolsó 10 oldal poénjait lövi le a fülszöveg, hanem keményen az arcukba tolja már az első 5 oldalban, hogy a férjek ilyenek, megcsalják az asszonyt, Szívecskéket tartanak, lebuknak. Ez a természet rendje…

❤❤❤❤❤

A történet különböző fejezetei más-más családtag közvetítésében szólalnak meg. Kezdetben Inés és Lali szempontját váltja az írónő. Lali Ernestó és Inés lánya, polgári nevén Laura, akinek az eredettörténetét is megtudhatjuk. Az ő fejezetei nem leírásokból állnak, hanem telefonbeszélgetések és másokkal lezajlott beszélgetések kivonataiból, amitől számomra tényleg fiatalosan lendületesekké váltak a fejezetei. Természetesen, mint minden tinédzser élete, a 17 éves Lali élete is magában hordozza személyes tragédiáit. Szerintem kezdetben teljesen hitelesen jeleníti meg a 16-17 éves kamaszlányok hozzáállását az élet dolgaihoz, hiszen ők már fiatal felnőttek, de még nem igazán érzik és értik cselekedeteik súlyát, még a jogaik és ők maguk is erősen korlátozottak a szülők által. Már szabadulnának a szülők kezei alól, az ő szabályaikat nem akarják betartani, de még szükségük van/volna az anyagi és erkölcsi támogatásra. A csajszi erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető dolgokat tesz.

Mikor már azt hisszük, hogy Inés nagyjából felgöngyölítette az ügyet, akkor megszólal Ernestó is, bekerül ő is a narrátorok közé, új megvilágításba helyezve ezzel a korábbi tényeket.

A családtagok narrációján túl egy “nyomozó” is meg-megszólal, mintegy bűnjeleket sorakoztatva fel, amelyek érdekes kriminalisztikai információkkal látják el az olvasókat, pl. rigor mortis és livor mortis meghatározása. Ezeket a részeket én kifejezetten kedveltem!

❤❤❤❤❤

Majd jön egy 6 hónap múlva rész, ahol minden a feje tetejére áll. Ezt a második részt ismét egy szuszra sikerült elolvasnom, de erről már végképp nem tudnék spoiler nélkül írni. Amennyiben egy kicsit is érdekesnek tartod a fülszöveget, akkor ezt a könyvet neked is megéri elolvasni!

pineiroClaudia Piñeiro az argentin széppróza egyik legnagyobb sztárja. 1960-ban Buenos Airesben született, pályáját forgatókönyvíróként és grafikusként kezdte. Különleges lélektani krimiket, művészi és egyben nagyon olvasmányos pszichothrillereket ír. Nagy mesterek – többek közt Saramago – fedezték fel az irodalomnak.

Eredeti megjelenés éve: 2006

❤❤    ❤❤❤     ❤❤

Karácsony könyvek nélkül? Á, dehogy!

Lássuk a karácsonyi termést:

1. Éhezők viadala trilógia (díszdobozos)covers_43648

Kedves párom ajándékozott meg vele, már jó előre meg volt, és amint állt a karácsonyfa, már repült is alá.🙂 Mivel már korábban olvastam a trilógiát, így amíg meg nem érik az újraolvasásra, addig próbálom bontatlan formájában megtartani. (Vajon sikerülhet?)

2. Parádi Orsolya – Pandala-szigetekcovers_358297

Helga barátosnémtól kaptam névnapra/karácsonyra (vagy ahogy öcsém mondaná: névrácsonyra).🙂 Emellett egy jó hangulatú estét is eltöltöttünk a Malátában egy finom balkán burger és téli limonádék társaságában.

3. Soman Chainani – Jók és rosszak iskolájacovers_365959

Egy előre megbeszélt ajándékról van szó, amellyel párom húga ajándékozott meg. Már alig várom, hogy olvasni kezdjem, mióta a TIK könyvesboltban a kezembe akadt egy kötet.🙂

4. Rachel Joyce – Queenie Hennessy szerelmes levelei

A MolyAngyalkám ajándékozott meg vele (Boglarina). Bővebben itt.

5. Finom falatok a Nagyitólcovers_375841

Egyik nagymamámtól kaptam, és röhögtünk is rajta a recepteket olvasgatva, hogy mennyire jellemző is az ma Magyarországon, hogy az ember nagymamája olívaolajjal főzzön …😉 A könyv további érdekessége, hogy ahhoz, hogy a molyon jelölhessem, hogy megszereztem, előbb fel kellett vinnem az adatbázisba.🙂